International

HUN

Támogatás nevelés helyett

Amicativ gyakorlat

Gyakran elvárják, hogy ezek a baráti emberek azt csináltassák a gyerekekkel, amit ők akarnak. de hisz ez lenne minden amicativ elmélet quinteszenciája! De ez mégis más.

Vannak gyerekek, akik már nagyok lettek és ma felnőttek, és néhányuknak már gyerekük is van. A családok, akik a nevelés mentes kapcsolatot valósítják meg, ezt saját módjukon teszik, több vagy kevesebb pedagógiai résszel. 25 évvel ezelőtt Hubertus v. Schoenebeck a nevelés nélküli kommunikáció lehetőségeit kutatta és a kutatási eredményekből egy saját világnézetet fejlesztett, amit amicationak, barátságnak neveznek.

Amication alapja minden különlegesség egyenértékűsége, a szeretet önmagához, a másik tisztelete. Amication tartalmazza azt a meggyőződést, hogy az emberek kezdettől fogva teljes értékű emberek és nem kell őket azzá tenni. És hogy nem kell mindenkinek saját magát nevelni, mert az emberek kezdettől fogva teljes értékű emberek. Ők szerethetik magukat úgy ahogy vannak, és az ő változásuk a múlt leértékelése nélkül történik.

»Vedd fel a sapkát!« »Én nem akarom!« Egy anya konfliktusba keveredik három éves lányával. A világot interpretálják. Melyik interpretáció a helyes? Az amicativ válasz: Mindenki a saját módján interpretálja, az egyiknek épp olyan joga van mint a másiknak. Az anya mondja a lányának a dolgokat saját szemszögéből, a lány mondja az anyjának a dolgokat saját szemszögéből. Talán az anya ezt többször mondja és talán a lány többször válaszol. Az is lehetséges, hogy ők megegyeznek: »Én felveszem a sapkát« vagy »na rendben, menj anélkül«.

Vagy mindketten megmaradnak a kibékíthetetlen elképzelésüknél. Akkor rendszerint a felnőtt keresztül viszi akaratát és a gyermeknek azt kell tenni, amit ő akar. Ez az amicativ családokban sincs másként.

De ellentétnél a cselekvésben: a pszichés síkon nincs támadás a gyermek belső világa és szuverenitása ellen. A gyermek »NEM« jét egy belső szuverenitással rendelkező egyenrangú ember kifejezéseként értik, aki egy másik utat akar járni – amit a felnőtt saját érveiből kiindulva nem akar megengedni. Itt csak cselekvés szintről van szó »tedd ezt!« ill. »ne tedd ezt!«, nem pedig a pszichésről »Lásd ezt be – nekem van igazam«. Az amicativ nevelésben a felnőtt nem támad a gyermek lelkére és identitására és emiatt nincs is vehemens védekezés ellene. Egy amicativ konfliktus más pályán zajlik.

A pszichés síkon szemben áll az amicative pozíció és a hagyományos pedagógiai pozíció egymással. A gyermek szuverén belső világának az elismerése, kapcsolat és csere egy teljes értékű emberrel – ott egy szuverén belső világ hiányának a megállapítása egy gyermeknél, egy tejes értékűvé váló ember nevelése és alávetése. Amicativ felnőttek egy gyermek szuverenitásának az elismerésével nem lesznek cselekvőképtelenek – az ő cselekvésük mégis más pszichikai minőségű.

Gyámságtól, egysíkúságtól és durcáskodástól mentesen az amicativ felnőtteknek valami más lesz lehetséges: a pszichés hallás – empátia. Hasonló módon tudja a gyerek a felnőttet pszichésen észrevenni. Mivel őt nem támadják, az energiáit a felnőttek elleni védekezésben nem kell felőrölni. Emiatt tudják mindketten a másik mindenkori szükségét észrevenni. Mindkettőnél nyíltan látható, milyen fontos a másiknak valójában az ő érdeke, azaz érzelmi és egzisztenciális síkon. Ők észlelik – észreveszik – egymást, ők megtapasztalják konfliktusban, győzelemben és vereségben is, ki a másik a saját önmegértése után.

A felnőtt és a gyermek tájékozódik tehát az érdekeiről és azonnal közlik maguknak érzelmi síkon saját szükségüket. Ez az első pár alkalommal ide – oda megy, egyszer szavakkal és magyarázatokkal, máskor anélkül. Akkor az is előfordulhat, hogy az egyik érvényesíti akaratát. – egyszer a gyerek, egyszer a felnőtt –, de a szabály, hogy az egyik a másikkal csináltat. Mert kér ember szüksége ritkán azonos súlyú. »Akkor csináld te« – ez van közelebb. de ez csak akkor megy, ha nem egzisztenciális fontosság áll a konfliktus középpontjában: belátás türelem, amit a felnőtt a gyermektől követel, méltóság és önfegyelem, amit a gyermek a felnőttől respektálva tudni akar.

A nevelésmentes gyakorlatban a konfliktusokat ( csodálatos módon ) nem fáradsággal oldják meg, hanem az amicativ kommunikáció empátia struktúrája miatt legtöbbször maguktól megoldódnak. Ezt nem valamilyen módon csinálják, előkészítik, kidolgozzák vagy hasonlóan közelítik meg. A gyerekek amicativ mindennapját nem lehet megrendezni. Ez hasonló partnerek adása és fogadása. A gyerekek napi békéjét ajándékként élik meg, ami az amicativ tartásból adódik.