International

HUN

Támogatás nevelés helyett

Hubertus von Schoenebeck – személyéről

Hubertus von Schoenebeck – Foto von Ralph Eckstein

Dr. phil. Hubertus von Schoenebeck 1947 – ben született. Két felnőtt gyermeke és két kisgyermeke van.

1966 – ban érettségizett egy ógörög és latin nyelvet tanító humán gimnáziumban.

1969 től 1972 – ig elvégezte a jogtudomány intenzív tanfolyamát. Téma: a jogi gondolkodás, az alkotmányjog és az európai jogtörténet átvétele.

1975/76 – ban egy tanári- és referens képzés után egy évig egy általános iskolában tevékenykedett matematika, biológia, fizika és technika tanárként. Osztályfőnök és patronáló tanár volt.

1976 tól 1978 – ig kutatta egy tudományos tanulmányban a gyerekekkel való nevelés mentes ( posztpedagógiai) kommunikációt és ebből 1980 – ban doktorált az osnabrücki egyetemen. Kutatásaival összefüggésben az USÁ-ban tanulmányozta »a Children’s Rights Movement« a (gyermekjog-mozgalmat), és 1976 és 1977 – ben Kaliforniában beszélgetéseket folytatott a posztpedagógiai kommunikációról Karl R. Rogers szel a kliensközpontú beszélgetésterápia megalapítójával.

1976 tól 1980 – ig tapasztalataiból és kutatásainak eredményéből kifejlesztette az »Amication« – t, egy posztmodern filozófiát és etikát.

1978 – ban megírta Jans-Ekkehard Bonte val együtt »Barátság gyerekekkel« c. művét, ami világszerte az első koncepció egy posztpedagógiai elméletre és gyakorlatra. Még ugyanebben az évben ők ketten megalapították a »Freunschaft mit Kindern – Förderkreis e.V.« ( A barátság gyerekekkel egyesületet )

1980 – ban proklamálta Münsterben a békepiacán a »Német gyermekkiáltványt«, fiatal emberek jogainak listája a gyermek - jogmozgalom szemszögéből.

1985 – ben megalapította a »Selbst-Verantwortungs-Training«, az ön-felelősség-tréning, egy szemináriumi formát specifikus csoportdinamikával az önfelelősség kibontakoztatására.

Hubertus von Schoenebeck 1978 – tól máig tevékenykedő »Freunschaft mit Kindern – Förderkreis e.V.« (A barátság gyerekekkel egyesületet) vezetőjeként tevékenykedik, hogy az amicatiot, a nevelés mentes életvitelt és az önszeretet gondolatát ismertté tegye. Egyetemeken, népfőiskolákon, kül- és belföldi oktatási intézményekben tart referátumokat és vezet saját szemináriumokat az amicativ kommunikáció megtanulásához. Nemzetközi tevékenysége révén Lengyelországban, Csehországban, Ausztriában, Svájcban, Hollandiában és Olaszországban elérte, hogy ott a posztpedagógiai gondolat terjed és néhány könyvét lengyelre és csehre lefordították.

Hubertus von Schoenebeck sokszínű könyveket és tanulmányokat írt posztpedagógiai és amicatio témában, többek között »Freundschaft mit Kindern« (Barátság gyerekekkel) 1978, »Der Versuch, ein kinderfreundlicher Lehrer zu sein« (Kísérlet, hogy gyermekbarát tanár legyek) 1980, »Kinderrechtsbewegung und Deutsches Kindermanifest« (Gyermek – jogmozgalom és német gyermekkiáltvány) 1981, »Unterstützen statt erziehen« (Támogatni nevelés helyett) 1982, »Ich liebe mich so wie ich bin« (Úgy szeretem magam, ahogy vagyok) 1983, »Jenseits der Erziehung« (A nevelés túloldalán) 1986, »Die erziehungsfreie Praxis« (A nevelésmentes gyakorlat) 1993, »Grundlagen der erziehungsfreien Lebensführung« (A nevelésmentes életforma alapelvei) 1997, »Kinder in der Demokratie – Politische Emanzipation, Deutsches Kindermanifest, Wahlrecht für Kinder« (Gyerekek a demokráciában, politikai emancipáció, német gyermekkiáltvány, választójog gyerekeknek« 2001, »Schule mit menschlichem Antlitz« (Iskola emberi arculattal”) 2001.